Az Index MZ-s fórumán volt egy kisebb vita arról, milyen feszültségszabályzót használjunk.
Ma lemenve a garázsba, találtam egy 12 voltos magyar maszek által gyártott elektronikus feszültségszabályzót. Ez az MZ-sek által leginkább kedvelt feketeházas példány.


Lényegében minden fontos dolog rajt van az öntapin, csak éppen az hiányzik, ki gyártotta, kinél lehet reklamálni. Add a munkádhoz a neved!

Mindjárt feltűnt, a lapossaruk elég közel kerültek a hűtőbordaként alkalmazott és testpotenciálon lévő alulemezhez. Még szerencse, az ETZ jól van biztosítva.



Addig forgattam, míg a burkolat magától leesett, hiába a doboz élének vastagságában felvitt bizonytalan minőségű ragasztó a provizorikusan zsírtalanított felületen szép, hogy idáig kitartott. De ebben is van valami jó megvizsgálhatjuk belülről.

A doboz élén láthatók a ragasztómaradványok. Az is tisztán kivehető, hogy a saruk mellett nem csak a pára, meg a por tud beköltözni, hanem a pók is.

A sarki boltban csak vezetékre való lapossaruk voltak azt forrasztották be csatlakozónak. Sablonról nem igen hallhatott a  gyártó, pedig egy ilyen egyszerű segédeszközzel a sarukat azonos távolságra lehetett volna forrasztani. Sajátos a szerelési mód, a szakember ezt úgy mondja, diszkrét elemeket szereltek felületre. Mármint a vezetékes felületre. Az alkatrészek elég jól bírták mechanikus rögzítés nélkül. A rézfelületeken azonban megjelent a grünspan, ami nagyon sokáig nem okoz semmi gondot. Majd éppen akkor, amikor többszáz kilométerre vagyunk otthontól és esélyünk sincs, hogy töltés nélkül hazajussunk. Pláne lámpával.


Mellétettem az eredeti NDK elektromechanikus feszültségszabályzót, jól látható, hogy a magyar rögzítő furataiból mindenhova jutott, csak oda nem ahova kellett volna. Hogy jól lássuk itt egy kép...

... és itt egy skicc:
Ha valakinek sértem vele a szerzői jogait, küldjön egy mailt, leveszem.

Ez a készülék amúgy kapcsolástechnológiailag jó.

Már fejtegettem egyszer az Index MZ-fórumán, hogy nekem mik az elvárásaim egy járműelektronikával kapcsolatban. Ha "tuningolni" akarnám ezt:

1. Az összes alkatrészt leültetném a panelra és odaragasztanám, a lábaknak és a forrasztásoknak a lehető legkisebb legyen a terhelése.
2. A lapossarukat kicserélném olyanra, ami nyomtatott áramkörökbe való és elemelném az alulemeztől néhány mm-t, ha másképp nem görbítéssel. Mert úgy ellegáns és mert elkerülöm a rövidzárlatot.)
3. A házat kiönteném, ha nem műgyantával, akkor legalább szilikongumival. (Hogy ne menjen bele a víz, a pára és a por. Sőt a pók se.)
4. Ha nem akarnám kiönteni, akkor a lapossaruk kivételével az egészet többrétegben lefújnám színtelen lakkal. (Így viszont a pók is, meg a por is beköltözik.)
5. Ha sokat akarnék kinlódni vele, akkor az egész nyákot megcsinálnám tükörben, az alkatrészeknek kifúrnám és arra az oldalra raknám az alkatrészeket, ahova valók. 2., 3., 4. pont itt is érvényes.

Ezekkel a változtatásokkal elvileg addig kell működnie, amíg meg nem ölik. Gondolok itt téves csatlakoztatásra elsősorban.

Böngészve a gépemen, találtam egy másik skiccet. Remélem, nem ez volt a gyártási dokumentáció :)
Ha valakinek sértem vele a szerzői jogait, küldjön egy mailt, leveszem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.