Redcat 2008.12.25. 10:51

Krumpliforgató

Talán 3-4 éves lehettem, mikor apám egy zöld Pannóniával jött haza ebédelni. Csak úgy rövid ujjú ingben sisak nélkül, akkor még nem kellett, talán nem is volt.
Lehet, hogy nem is emlékszem rá, csak későbbi elbeszélésekből elevenedett meg bennem a kép, mint az, amikor ötvenhat után (előtt?) a repülők röpcédulákat dobáltak, mi meg papírhajót hajtogattunk belőle és azt úsztattuk a strand vizében.
Miután ez az emlékkép megvilágosodott bennem, onnantól mindig zöld Pannóniát akartam. Biztos azért mert fekete már van:






 

Ennek restaurálást sem kapkodtam el, biztos tartott vagy 8 évig és nem igazolódott a tétel, hogy jó munkához idő kell, most ha végig nézek rajta, bizony legszívesebben újrakezdeném. De akkoriban még nem volt olyan választék alkatrészből, mint manapság, volt hogy egy apró alkatrészért teljes motort vettem az egyik szomszéd faluban, aminek a kerekei meg a blokkja valami csettegőben szolgált.

 

Aztán adódott, hogy a szomszéd gyerekek egy zöld Pannónia vázat cepeltek haza - ennek is van már vagy 10 éve. Gyors alku köttetett, meggyőztem őket, hogy cross-átalakításra nem igazán alkalmas és ilyen célra megfelelőbb (Pannónia-idegen) alkatrészek fejében az enyém lett. Első lépés a TLT-hez.

 

A vázat gondosan szétszedtem, alkatrészei a padlásra, a legmélyebb fiók legmélyebbjére kerültek. Így most felfedező körutakat kell tennem, hogy mindent előtaláljak. Közben alkatrészeket is vásárolgattam hozzá, sőt üres óráimban volt amiket fel is újítottam vagy felújíttattam. Például a szerszámosdoboz csavarjait elvittem a krómozóhoz, valami nagyobb adag alkatrésszel együtt. Legyen meg a kabáthoz a gomb legalább.


De blokk, az istenadta blokk nem volt meg hozzá. Kiderült, hogy az bizony a Józsi kistraktorjában szolgál, amit leginkább pótkocsi vontatásra használ, meg krumpliszedéskor ekét köt utána, azzal forgatja ki a burgonyát.

Tudtam, hogy eljön az én időm. Adódott, hogy jött hozzám a falu üvegese, aki motorokat is javított, tudnék-e neki Pannónia gyújtótekercset adni, mert a Józsi krumpliforgatóján nincs szikra. Rögvest indultam megszemlélni a szerkezetet, persze nem annyira a szikra, inkább a blokkszám érdekelt. De pechem volt, az ujjnyi vastag olajsarat még csak levakartam, de a motortartó szögvas ügyesen eltakarta, amit én olvasni szerettem volna. Azért a TLT 6/4 az biztos volt és egyezett az én vázammal. Az üvegesnek persze beletörött a bicskája a dologba, ekkor ajánlottam fel a Józsinak egy üzemképes blokkot beépítve a traktorba, cserébe a TLT-blokkért.


Fiatal barátaim mindig szörnyűlködnek, mikor egy ilyen, leggyakrabban Pannóniából készült gépet meglátnak. Én ezzel ellentétben - tudom, deviáns vagyok - népművészeti alkotásnak tartom.

A hetvenes évek elején a falusi gazdálkodók nagy része már az iparban dolgozott, de falusi életmódjukkal nem hagytak fel. Vetettek, arattak, állatokat tartottak. Az állami politika is támogatta a háztáji gazdaságokat, így minden háznál volt 3-4 marha, a disznókról, baromfiról nem is beszélve. A parasztember műszak előtt ellátta az állatokat, aztán hazaérve a munkából kiment a mezőre. Néhány év becsületes munkájával tudott venni egy autót, így az addig mindennapos közlekedési eszköze, Pannóniája (Jawája, MZ-je), bekerült a garázs végébe. Aztán mikor ott útban volt, áttolták a pajtába, rossz esetben a pajta mellé vagy egyenesen a barackfa alá.
Viszont a szükség, a szegénység arra tanította az embereket, hogy mindent hasznosítani kell, a szemétdomb fogalma ismeretlen volt. Amúgy sem volt mivel behordani a répát a mezőről, tüzelőt az erdőből, így született a háztáji szekér (csettegő, csotrogány, jukker) fogalma.
Az iparban szerzett ismeretek, esetleg az onnan megszerzett anyag segítették a kreatív ötletek megvalósítását. Igaz, először hegesztőtrafót kellett tekerni, mert a boltban olyan nem volt.


Így született az a gép is, amit Kustánszegen fotóztam:



 
Ez egy zenekari alkotás, ugyanis a zenekar cimbalmosa és bőgőse szerkesztette a prímás számára. Áldozatul esett egy komplett Pannónia, egy Žuk hátsóhíd. Nem csak világítása volt, hanem mind a négy kerék fékezhető, sőt volt rajt kézifék is. Érdekes megoldás, hogy a váltókart és a kuplungkart úgy összehozták, hogy a sebességváltás automatikusan kiemelte a kuplungot. Mindez - mivel a blokk a gépész lábai között volt - akár kézzel, akár lábbal működtethető volt, külön-külön és egyben is. Hogy az ülés mögé miért Danuvia és miért nem Pannónia tank került, arra nem lehet magyarázatot találni.


Minden esetre zenészi mivoltukat nem hazudtolták meg, rendesen átkompnálták a Pannóniát.

De térjünk vissza ahhoz, amiben az én vázamhoz tartozó blokk szolgált.


Első ránézésre meghökkentő. A két cséplőgép kerék között eltűnik a blokk és a szerkezet. Nem kis fejtörést okozhatott Józsinak, mire kitalálta ezt a kompakt formát. Bár bevallotta, az első verzió négy kerekű volt, de gyengének bizonyult. Aztán mikor sikerült még egy Moszkvics 407-es váltót is szerezni, jött a királyság. A négy sebesség felszorzódott 16-ra, sőt mindjárt lett 4 hátramenet is. Tessék nézni, mire utaltam, mikor a kompaktságot emlegettem:

Elöl a Pannónia blokk, ami hajtja a - a műszerfal alatti - Moszkvics váltót. Innen egy másik kombájnlánc viszi át az erőt a differenciálművet nélkülöző hajtótengelyre. A diffi hiánya kormányzásnál azért igényel némi erőt, mivel a kormány kenyérszervós vagy lehet inkább szalonnával működik.
A műszerfal megérdemel egy külön képet. A baloldali kapcsoló a távfényt és a tompítottat kapcsolja. A középső a slusszkapcsoló vagyis ezzel lehet rövidre zárni a megszakítót és így megállítani a motort. A jobb oldali kapcsoló pedig a banánhüvelyre adja a világítótekercs feszültségét. Hogy mi célból, nem tudni. Az ötödik elem a narancssárga visszajelző, ami a távfény bekapcsolt állapotát hivatott igazolni.

 
A kipufogó nemesen egyszerűre sikeredett. Józsi a két könyököt elvágta és hegesztett egy dobot. A tisztítása egyszerű, csak a két végéről kell a fedelet eltávolítania.


Figyelmet érdemel a kuplungkar. Ezzel nem volt szerencsém, ugyanis az új blokk kuplungjáig a rudazat nem ért el. Mivel megnyújtani bajos lett volna egy állítócsavarral toldottam meg.

Végül egy klasszikus felépítésű teher Pannónia, ami viszont a saját tulajdonomat képezi:


Figyelemre méltó a Trabant ventillátor, ami az ellenkező forgásirány miatt keresztben vezetett ékszíjjal hajtottak.


Pannónia szakértőknek rögtön feltűnhet, hogy a benzintartályon a manapság kisebb vagyont érő burkolt Pannóniákra jellemző felirat látható. Sőt, a kormány is TLB-ről származik. De elárulom, a váz is az. A blokkot már kiette belőle az idő, meg a sok métermázsa tűzifa, amit a platóján hazahordott.
TLB már nem lesz belőle, de a rendbehozataltól nem menekül.

Egy új link a témához.

A bejegyzés trackback címe:

https://redcat.blog.hu/api/trackback/id/tr17840967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzZsoel 2011.06.24. 09:38:08

Na, hát ezekhez képest a mi kétkerekű, kormányszarvas kistraktorunk iparművészeti szépségdíjas műremek.
süti beállítások módosítása