Nem tisztán motoros téma, de legalább öreg.

Nem tudom igazán megmondani, mikor ültem le először számítógép elé. Bizonyára Commodore-64 lehetett a munkahelyemen. Valamikor a nyolcvanas évek közepén , máig legenda, mikor tanult villamosmérnök kollégám a Commodore értekezleten ragaszkodott a nagyképernyős tévéhez (TV volt a monitor), mert azon több adat fér el :)

Aztán 1984-ben már nem lehettem meg számítógép nélkül. Elég rendesen kellett konspirálni. Először is kiváltottuk az útlevelet, amit akkoriban 3 évente kapott az ember. Aztán lezsíroztam, hogy a cégem vegyen tőlem a bizományin keresztül egy asztali számológépet. Egy szép júliusi napon az egy hónapos fiamat a nagyszülőkre hagyva Trabanttal felkerekedtünk, hogy egy hétig Ausztriában csavarogjunk, közbe lebonyolítsam a kis üzleteinket. Persze a Trabi tele volt sátorral, takaróval, kajával, meg minden más kempingfelszereléssel. A 100 schilinges falusi szálláshelyet nem tudtuk volna kifizetni.

A legelső az volt, hogy Bécsben megvettem a számológépet, a számítógépet, aztán lássunk is valamit Ausztriából.

Épp valahol Melk környékén kalandoztunk, mikor jött szembe egy magyar rendszámú Škoda, kézzel-lábbal integetnek, megállunk, hát nejem volt iskolatársa autózott szembe.

Tovább indultunk Salzburg felé, nem az autópályán, hanem a régi országúton egyszer csak azt látom, az én sávomban jön szembe nem túlzott sebességgel egy Mercedes. Én a padkára húzódva valahogy kikerültem, de a mögöttem jövő teherautónak nekicsattant. Lassan kinyílott azt ajtaja és négykézláb kimászott a nem kissé illuminált sofőr. Majd kinyílott a másik ajtó is, az utas is be volt rúgva.

Salzburgban aztán kitaláltam, hogy a német konzulátoson kérek német átutazó vízumot - amire amúgy az útlevelünk nem jogosított fel - hogy Németországon keresztül rövidítsünk. Máig nem tudom miért, nem kaptuk meg. A végén már a konzullal vitáztam, de hajthatatlan maradt. Talán terroristának néztek bennünket.

Így kanyarodtunk el délre, hogy meghódítsuk a Grossglocknert. Akkor még nem sejtettem, mire vállalkozom, mikor nekimegyek Ausztria legmagasabb, közel 4000 méter magas hegyének - Trabanttal. A Grossglockner Hochalpenstrasse általában májustól októberig járható, de előfordul, hogy júliusban lezárják hóvihar miatt. Mi kellemes 22 Celsiusban, fürdőruhában autóztunk felfelé, aztán az utat egyre inkább méteres hófalak szegélyezték. Jó buli volt fürdőruhában hógolyózni. Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, mikor indulni akartam az egyik parkolóból. Raktam egy laza egyest, kevés gáz, kuplung ki, lefullad. Újraindítom, egyes be, nagyobb gáz, kuplung ki, megint lefullad. Akkor néztem körül, hegynek felfelé volt az autó(cska) eleje és ebből a pozícióból képtelen volt elindulni. Visszagurulva aztán a kevésbé meredeken már nem volt gond. Csak az emelkedők lettek egyre keményebbek, már csak egyben tudtunk haladni. Jött a lankásabb hajtűkanyar, kihúzattam egyben, felkapcsoltam másodikba, majd 100 méter után vissza egy. Így értük el az út legmagasabb pontját, ami olyan 2500 méter körül van.

Tudtam, most jön a neheze. Trabanton motorfék nincs, lefelé bizony fékezni kellett. Tudtam, ha folyamatosan nyomom a féket, felüvegesedik a ferrodol, csak a jó isten meg az útszéli fák tudnak megfogni. Ezért pumpáltam rendesen. A BMW-k is durrogtak motorfék üzemben. 200 méter süllyedés után (szintbeli 200 métert tessék érteni) megálltam, hogy megvizsgáljam a fékeket. Addigra a felnikről a műanyagkupakok már leolvadtak. Vízhűtést alkalmaztam, persze csak óvatosan, nehogy az öntöttvas fékdobok megrepedjenek. Innen 100 méter sülyedés - egy cigaretta. Mondanom sem kell, este hétre le is értünk Villachba.

Másnap reggel az egyik autópálya parkolóban reggelihez készülődünk, mikor látom, hogy két osztrák figyel bennünket. Akkoriban nem nagyon láttak Trabantot Karintiában. Szólok nekik, jöjjenek közelebb, nézzék meg nyugodtan. Éppen minden nyitva volt a Trabi, elől-hátul. Nézegetik, aztán kérdezi az egyik:

- Merre voltak ezzel a kis autóval? -

- Ó, csak egy kis osztrák körutat csinálunk, Bécs, Salzburg, Grossglockner, aztán Grazon keresztül megyünk haza.

- Voltak a Grossglockneren?

- Igen, tegnap fent jártunk.

- Milyen volt az idő?

- Hm, sütött a nap.

- Felhő?

- Láttunk egy-két bárányfelhőt...

Itt nem bírta osztrákunk tovább:

- Tudja maga micsoda mázlijuk van? Én tíz éve, minden évben kétszer-háromszor felmegyek, de még soha nem láttam semmit, vagy hó volt, vagy köd vagy eső. Maguk meg felmennek egyszer és mindent látnak.

Meghívtuk őket egy teára, sörünk nem volt.

Azt nem mondtam, hogy a vámot is le kellett zsírozni, Rábafüzesen két vámos ücsörgött a padon - gondolom a határnyitás után emlegették a régi szép időket, mikor még nem volt forgalom. Nagyon udvariasan lekezeltek bennünket és jó utat kívántak.

Otthon aztán a számológépért annyit fizetett a Bizományi, hogy teljesen visszajött az útra fordított pénzünk. Az út fáradalmait nem tudtam kipihenni, mert hajnali 3-ig a Spectrumot nyúztam, kicsit aludtam, aztán 7-re elmentem dolgozni. Ez így ment két hétig. Két hét után perfekt programoztam a gépet BASIC-ben.

Hogy a címnek is megfeleljek, íme a paraméterek:

• CPU
  • Zilog Z80A CPU, 3.54 MHz
• Memória
  • 16 KBROM (BASIC: Spectrum 48K, +)
    
  • 48 KB RAM (Spectrum 48K, +)
    
• Képernyő
  • Szöveges üzemmódban: 32 × 24 karakter
  • Grafikai üzemmódban: 256 × 192 pixel, 15 szín (8 × 8 pixelenként két szín)
• Hang
  • Csipogó (1 csatorna, 5 oktáv: Spectrum 16/48/+-nál belső hangszóró, a többieknél a tévékimeneten át)
  • AY-3-8912 chip (3 csatorna, 7 oktáv: Spectrum 128, +2, +2A, +3)
• I/O
  • Z80 busz (ki/be)
  • Magnetofon (audio, ki/be)
  • RF modulátoros televízió (ki)
    
• Háttértároló
  • Külső kazettás magnetofon

Még néhány kazettám van is, egyszer össze kellene dobni a konfigurációt, megtudni, működik-e még.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.